Batthyány Fülöp herceg építtette a múzeumot, ami eredetileg fogadó volt.

A Magyar Földrajzi Múzeum épülete Érd egyetlen megmaradt műemléki kúriája. Az épület  Batthyány Fülöp herceg birtokán épült, 1840-ben, a herceg kérésére.  Eredetileg fogadó céljából épült, és a Batthyányk címerállata alapján a Pelikán fogadó nevet kapta. Klasszicista stílusjegyei alapján feltehetően Hild József vagy Pollack Mihály, esetleg valamelyik tanítványuk tervezhette. Később a kúria a Wimpffen-családé lett. A szabadságharc idején az épület osztrák tábornoki főhadiszállás volt, s a közelében temették el a harcokban elesetteket. Az épület tágassága lehetővé tette, hogy vendégeket, átutazókat is elszállásoljanak benne, mint a korábban is állt Pelikán Fogadóban. Például 1871 februárjában az Eötvös József földi maradványait kísérő gyászmenet tagjai is itt éjszakáztak.

A Magyar Földrajzi Múzeum kertje; a kép forrása: foldrajzimuzeum.hu

A magasföldszintes, klasszicista épület a Pest környéki közepes nagyságú kúriák közül kiemelkedik szép arányaival, harmonikus megjelenésével. Homlokzata a fokozatosan térré szélesülő Budai útra tekint. Két végéhez, tisztes távolságban, derékszögben két alacsony, boltíves gazdasági épület csatlakozik, melyekben jelenleg lakások és üzletek vannak. A három épület tágas udvart, kertet zár közre. Az épület hossza 68 méter, szélessége 14 méter. A külső falak téglából és a híres sóskúti mészkőből épültek. Az épület belső terének elrendezését többször változtatták, falakat bontottak és újakat építettek, a mindenkori használati céloknak megfelelően (lakás, iroda, iskola stb.)

Érd 1926-ban vásárolta meg Károlyi Imre gróftól az épületet. Az egyik szárnyában a Szent István Polgári Fiúiskola, a másikban a csendőrség kapott helyet. 1942-ben költözött az épületbe Ófaluból a Községháza (1950-től Tanácsháza).

1983-tól a Magyar Földrajzi Gyűjtemény (későbbi Múzeum) és a Zenei Könyvtár költözött a főépület keleti szárnyába. A Magyar Földrajzi Gyűjteményt 1983-ban Balázs Dénes érdi geográfus alapította öt kontinensről származó néprajzi, természetrajzi gyűjtéseiből és a nagy magyar utazók kallódó relikviáiból. A Magyar Földrajzi Múzeum gyűjtőköre azóta is a magyar geográfusok és utazók relikviái (tárgyi anyagok, kéziratok, levelek, naplók, fotográfiák) valamint a földrajzoktatás történetéhez kapcsolódó tárgyi emlékek.

Az első állandó kiállítás Magyar utazók, földrajzi felfedezők címmel 1983-ban nyílt meg, majd ezt követte a kúria másik szárnyában 1988-ban A Kárpát-medence tudományos feltárói című kiállítás. Ekkor kapta meg az intézmény a múzeumi rangot.

2001-ben a főépületet rendbe tették, az oda nem illő, utólagos építményeket lebontották, és a felújított kert csodálatos környezetet nyújt a legkiemelkedőbb magyar utazók szoborba öntött képmásainak. Az első alkotást 1984-ben avatták fel. A négy évtizedes kőbányai szunnyadás után állították fel Antal Károly Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész Kőrösi Csoma Sándor szobrát.  A Kőrösi Csoma szobrot még kilenc utazó szobor követte, melyeket az Érden élő Domonkos Béla szobrászművész készített. A műalkotások felállítására a közadakozásnak köszönhetően került sor.

Balázs Dénes szobra, a képet készítette: commons.wikimedia.org/ Fekist

A múzeum kertjének növényzetét figyelemre méltó fajgazdagság jellemzi. Legszembetűnőbb faj a vadgesztenye, melyek lombjai uralják a kertet. Fafajai közül a korai juhar, lucfenyő és a dió, míg a cserjék közül a babérmeggy, Júlia-borbolya és a hóbogyó az említésre méltó növényfajok.           

Forrás:

foldrajzimuzeum.hu

hu.wikipedia.org

Felső kép: commons.wikimedia.org/ Globetrotter19